Az ölelés csodája

Az ötvenes évei vége felé járó özvegyasszony – Krisztina - egyedül élt, gyermekei már kirepültek, unoka még nem érkezett. Egyre többször érezte magát magányosnak.

A korábban elsősorban munkájából adódóan nagyon mozgalmas életet élő hölgy már nyugdíjasként ritkán járt el otthonról, kevés emberrel tartotta a kapcsolatot.

Elhatározta, hogy halad a korral, megismerkedik az online marketing világgal, és ezzel tölti idejét, egy kicsit kiegészítve a „hatalmas” nyugdíját. Rögtön a tettek mezejére lépett és egy hét múlva már izgatottan várta az első órára a tanárt, akit ismerősök ajánlottak egy fiatalember, Balázs személyében.

A tanórák megkezdődtek, remek volt az összhang és az együttműködés a lassan hat évtizedet megélt Krisztina és korban pont a felénél járó Balázs között. Egy idő után minden találkozás egy nagy öleléssel indult és zárult. Ez olyan érzés volt Krisztina számára, mint mikor gyermekkorában édesanyja időnként megsimogatta a fejét, és ilyenkor csordultig telt a szíve érzelemmel. Egy-egy ilyen ölelésbe nagyon mélyen belefeledkeztek, szinte érezve a másik szívverését is. Utána napokig úgy érezte pillangók repkednek a gyomrában és mindenfelé!

Az érzés természetesen kölcsönös volt, hogy is lehetett volna másként? A közös tanulás befejeztével el is határozták, hogy most már ebben az „új szakmában” együtt vállalnak munkát, hiszen nagyon harmonikusan és sikeresen tudnak együtt dolgozni és szeretnek együtt lenni. A lelkük minden egyes együttlét alkalmával feltöltődik, olyan táplálékkal, amely máshol nem „beszerezhető”.

Telt-múlt az idő, és az élet külön utakra kezdte sodorni Krisztinát és Balázst. Már nem voltak közös munkáik, a baráti találkozások is nagyon megritkultak – vele az ölelések is. Ekkor döbbent rá a Krisztina, hogy gyakorlatilag egész életében nagyon ritka volt és nagyon hiányzott neki az ölelés, pedig ez valami CSODA! Létszükséglet, amely mind a két félben pozitív hatásokat kelt. Egy hosszabban tartó ölelés hatására boldogság hormon szabadul fel és könnyebbé válik minden!

Ekkor határozta el, hogy ő bizony nem marad mindennapi ölelés nélkül: vesz magának egy nagy plüss macit, akit jó lesz majd megölelgetni! 😊

Már másnap kinézett magának egy méretes Micimackót.  Az eladónő javaslatára a legnagyobbat vette meg, amelyet úgy ajánlottak neki, hogy „biztos fog örülni a kisunoka, mert még beszélni is tud! Igaz, angolul!” Kisunoka helyett a saját szülinapi ajándéka lett a maci, akinek hazaérve lelkesen nyomogatta a hasán a gombot, hogy meghallgassa mit is mond az ő macija, mikor egyszer csak ezt a mondatot hallotta:

„May I have a hug please? – MEGÖLELNÉL KÉRLEK?” 😊

Ne felejtsünk el minden nap öleléssel üdvözölni reggel a párunkat, gyermekeinket! Öleljük meg őket minden búcsúzás és üdvözlés alkalmával!

Az ölelés csodákra képes!

Tapasztaljuk meg és adjuk tovább generációkon át, ezt a mindennapi csodatévő szokást!

Megosztás:

Facebook

Ezt olvastad már?