Készülődöm.
Mindjárt itt a hetvenedik születésnapom. Maradandóvá szeretném tenni, hogy a családom szívében mosollyal emlékezzen rá – Rám! Régi képeket válogatok, érdekes látni egy emberöltő ívét fotókon, s átélni a hozzáfűződő emlékeket.
A hét évtized egy-egy villanás: az életre való kislány hosszú fekete hajával, óriási barna szemeivel; a nyakig kéz-nyakig láb kamaszlány kis csinosnak hitt minijében; húszas éveiben a már szép fiatal nővé érett bombázó! Aztán jönnek a kiteljesedés évei: a fiatal anyuka gyönyörű fiacskáival, majd már negyvenes éveiben meghatározó szakmai sikerek a világ szépségiparának csúcsán!
És akkor fordul a kocka – miután a hullámhegyeket mindig a hullámvölgyek követik – lefelé vezet az út, egyre mélyebbre. S végül eljönnek a nyugdíjas évek – kicsit másként, mint ahogy az a „nagykönyvben meg van írva”: nem a békés, jól megérdemelt pihenés – marad a munka, az új utak keresése, de már szabadon, saját akaratból, a kiteljesedés felé.
Miközben mindezen elmélázok, kilépve a múltidéző képek birodalmából, elővarázsolom a tükröm és szembenézek a realitással. Itt is, ott is szarkalábak, halványabb és erőteljesebb ráncok, petyhüdtebb bőr … hiába, az idő vasfoga megtette a magáét.
S akkor, egy picit huncutkásra sikeredett mosoly kíséretében, szembenézek önmagammal, a még mindig csillogó szempárral! Érdekes, hogy a szem – a lélek tükre – meg tud(hat) maradni fiatalnak! Melegséget áraszt ez a tekintet. Nem véletlen, hiszen a lelkemből „szól”…
Onnan hoz üzenetet, ahol jó lenni, hallom lelkem szavát…
„Köszönöm Neked az éveket, Te vagy számomra az Élet, fizikai léted nem más, mint egy burok, az aura számomra. Valamikor ezt a „burkot” választottam, hogy leszülethessek a Földre újabb tapasztalatok gyűjtésére. Testet adtál nekem, amelyben én örömmel töltöttem az elmúlt éveket.
Szeretlek és mindig is nagyra becsültelek! Már kisgyerekként csodálatos voltál, elég hamar „rám ismertél”, vágytad és élted közös létünket. Szívből éltél és élsz. Tudom, hogy milyen sok mindent kibírtál, örültél és csalódtál, sírtál és végtelenül boldog is voltál!
Légy büszke magadra – én nagyon büszke vagyok Rád! Lehet, hogy elteltek az évek, megkorosodtál, már nem a külső szépség vonzza hozzád az embereket, most a közös kisugárzásunk az, ami körénk hozza azokat, akik egy kis melegségre vágynak!
Számomra persze Te vagy a legszebb! És mindig az is maradsz! Nekem az egyetlen vagy és csodálatos, hogy a még előttünk lévő utat is együtt járjuk be, derűvel vonva be létezésünket!
